Idén felgyorsult a nagyobb méretű lapkákra és modul formátumokra történő átállás. Gyakorlatilag az összes nagyobb gyártó most készül fel a nagyobb modul formátumok egyikére alapozott modul kínálására, és az elemzők azt jósolják, hogy a régi iparági szabvány, az M2 lapka a következő év elteltével többé-kevésbé el fog tűnni a piacról.
A gyártók először 2018-ban kezdtek nagyobb méretű lapkákat gyártani a költségek optimalizálása érdekében. Kezdetben csak pár milliméterrel, aztán centiméterrel, mivel a stratégia kereskedelmi szempontból elfogadottá vált. Idén júniusban a verseny új mérettartományba lépett, a Longi a 182 mm-es M10 lapkát a Zhonghuan Semiconductor 210 mm méretű G12 termékének helyettesítőjeként mutatta be.
Ez a lépés azonnal két táborra szakította szét az ágazatot, mindkettő a saját lapkaméretét támogatja. Azonban észre kell venni, hogy több gyártó mindkét formátumban gyárt, és úgy tűnik, hogy legalább a következő pár évben mindkettőnek lesz lehetősége jelentős piaci részesedés megszerzésére.
A modulgyártók számára ez a váltás lehetővé tette, hogy termékeik a 600W vagy azt meghaladó teljesítményűek legyenek, ami pár éve még nem tűnt reális lehetőségnek. Ez jelentős költségoptimalizálás megvalósításával járt a lapkák és a modulok gyártói számára, ők pedig azonnal nekiláttak, hogy meggyőzzék ügyfeleiket arról, hogy ezeket az előnyöket átadják nekik a projektszinten alacsonyabb előállítási költségek révén.
Az ágazat feldolgozásban és kereskedelemben érintett része számára a 2020-as évet jórészt az a feladat határozta meg, hogy adaptálják a részegységeket és a rendszerek kialakítását ezeknek az új moduloknak a különböző szintű fizikai és elektromos jellemzőihez oly módon, hogy a lehető legnagyobb előnyre tehessenek szert. Van még pár olyan szkeptikus, aki állítja, hogy a modul méretének növelése több problémát fog felvetni, mint lehetőséget, különösen, ha a szállításról és a mozgatásról van szó, mindenesetre úgy tűnik, hogy a kiemelkedő teljesítményű modulok maradnak.
A modultechnológia fejlesztéseinél megválaszolatlan marad a tetőn elhelyezett napelemek szegmense, mivel a nagyobb méretű és tömegű modulok használata itt nem ideális. 2020 második negyedévében azonban tanúi lehettünk a kevesebb cellából álló kisebb modulok bemutatásának, ilyen például a Trina Solar Vertex S modulja, amely így, ebben a formátumban is el tudta nyerni a 400W névleges teljesítményt, amely sokkal kezelhetőbb a tetőre telepítéseken dolgozók számára. A következő évet nézve, ahogy a modulok bekerülnek projektekbe, levonhatók lesznek a tanulságok és a teljesítményre vonatkozó adatok fogják megválaszolni a nyitott kérdések egy részét.
Néhány fejlett piacon a megújulók részaránya már jelentős szintet ért el – ez ok az örömre, ebben sokan egyetértenek. Azonban a hálózatok üzemeltetői aggályokat vetettek fel az üzemelő hálózat stabilitását illetően. A hőenergiát előállítók egy rendszer kapacitását nem csak kilowattórában adják meg, hanem a hálózat stabilitása szempontjából kritikus feladatok egész sorát, például a feszültségszabályozást, a magas zárlati áram növelését, és a hibás áthidalási kapacitást, a tehetetlenséget és a meddőteljesítmény változást.
Ezeket a szolgáltatásokat biztosíthatja az erősáramú elektronika, eddig is ez történt. Idén januárban az Egyesült Királyság országos hálózata (National Grid) lett az első olyan elektromos szolgáltató, amely a tehetetlenséget kiegészítő szolgáltatásként szerezte be technológia agnosztikus alapon. Ez alacsonyabbra helyezi a megújulók belépési küszöbét ezeknél a piacoknál. Ironikus módon a National Grid azokra az áramkimaradásokra hivatkozva módosította a piaci szabályokat, amelyek miatt Anglia déli részén milliók maradtak áram nélkül. Írországban az EirGrid DS3 árverései keretében szintén elkezdte az új tehetetlenség-szerű stabilitási termékek beszerzését.
Hasonló módon az ausztrál elektromos áram piac Dél-Ausztráliában tapasztalt áramszünetet, míg Kaliforniában számos kiegyenlítetlenségi probléma merült fel meghibásodások miatt. Az AEMO és a CAISO szolgáltatók a két piacon bemutatták a 2020-as, frissített politikai kezdeményezés katalógusukat, és a fehér könyv megjegyzésekben azt a törekvésüket, hogy még ennél is gyorsabb válaszokat kívánnak beszerezni a frekvenciaváltozásokra (a CAISO egy másodperces szállítási időt javasol) valamint szintetikus, tehetetlenségen alapuló erősáramú elektronikát.
Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország egyesítették a stabilitást és rugalmasságot adó piacaikat, amelyben beszerezhető a frekvenciaváltozásokra adott gyors válasz, hogy pótolja a tehetetlenségbeli hiányokat. Franciaországban az átviteli rendszert kezelő RTE is hasonló lépesekről számolt be üzemelő hálózatának stabilitása érdekében. EU szinten a négy évet felölelő MiGRATE projektet 2019 decemberében zárták le, ennek részeként a kutatók és az iparágban érdekeltek azt tanulmányozták, hogyan lehet üzemeltetni áramellátó rendszereket teljes erősáramú elektronikán keresztül. A blokk most visszaküldte szakértőit a laboratóriumba, hogy tanulmányozzák a stabilitás és a rugalmasság érdekeit leginkább szolgáló beszerzési lehetőségeket.
Az Egyesült Királyságban és Írországban a National Grid és az EirGrid már megkezdte ezeknek a szolgáltatásoknak a beszerzését, és azt állítják, hogy a rendszer stabilitását szolgáló ráfordítások évi 128 millió angol fontról (171 millió amerikai dollár) és 220 millió euró (261 millió dollár) közé csökkentek. 2019. Augusztus 9-e, az áramszünet napja óta a National Grid és az Egyesült Királyság kormánya megkönnyítette az akkumulátoros tárolórendszer projektek tervezési és engedélyeztetési eljárásait, többek között az eseményre és a stabilitás iránti nagyobb igényre hivatkozva. A trend egyértelmű: ahol már történtek áramkimaradások, ott a törvényhozók és az üzemeltetők az akkumulátoros tárolás felé fordulnak az üzemeltetés megbízhatóságának elérése érdekében.
Forrás: pv-magazine