Az Isztambuli Műszaki Egyetem, a Török-Német Egyetem, és a francia Reims Champagne-Ardenne-i Egyetem olyan gazdasági modellt fejlesztett ki, amely elvégzi a napelem-rásegítéses elektromos jármű töltőállomások lehetséges nyereségességének elemzését.
Az új modell, amelyet a Járműből a hálózatba funkcionalitású elektromos jármű töltőállomás gazdasági modellje (Economic model for an electric vehicle charging station with vehicle-to-grid functionality) címmel az International Journal of Energy Research folyóiratban nemrégiben megjelentetett– írásukban mutattak be, az ún. „járműből a hálózatba” (vehicle-to-grid, V2G) megközelítést alkalmazza. Ez az energia kétirányú átadását feltételezi a hálózat és az elektromos jármű között. A V2G megközelítés biztosítja, hogy az elektromos jármű akkumulátorait tároló egységekként használják, ezt a tárolt kapacitást a csúcsidőszakban a hálózat rendelkezésére bocsássák, és a csúcsidőszakon kívül feltölthetők” – magyarázták a kutatók.
A modell négy fő paramétert vesz figyelembe, többek között az elektromos jármű töltőállomásokat, a hálózati csatlakozást, a külső akkumulátorokat és a telepített napelemeket. Az elektromos jármű igényt a török vállalat, az Esarj által szolgáltatott adatok alapján számították ki, ez a cég Isztambul környékén 118 elektromos járműveket kiszolgáló újratöltő állomást üzemeltet. A számítások több változótól függenek, többek között az érkezési és indulási időtől, valamint a megtett távolságoktól. Ezekkel az adatokkal elvégzett szimuláció segítségével a kutatók egy 10 személygépkocsi újratöltésére alkalmas újratöltő állomást modelleztek.
Különböző forgatókönyvek
A szokásos ügymenet forgatókönyvnél jelenlegi, valós árakkal és a Törökországban fennálló igényekkel kalkuláltak, a hálózatból vásárolt elektromos ára értéke háromszor magasabb, mint az eladott mennyiség értéke, ahol a parkolási díjak termelik a legtöbb árbevételt.
A rendszer 25 évre szóló szimuláció összesen 739 310,30 euró árbevételt termelt, míg a ráfordítások 223 851,30 eurót, az üzemeltetési és kezelési költségek pedig 166 674,60 eurót tettek ki, az éves befektetési költség 3 606,9 euróra jött ki, míg a nettó jelenérték 32 625,79 euróra.
Egy másik forgatókönyv – amely figyelembe veszi az áram Európai Unióhoz képest Törökországban viszonylag alacsony árát – megmutatja, hogy a nettó jelenérték hogyan változik az első forgatókönyvhöz képest, az óránkénti parkolási díjtól, az áram hálózat felé történő értékesítési áraitól, a töltési szolgáltatások díjaitól és a hálózati áram árától függően.
A harmadik forgatókönyv azon az előrejelzésen alapult, hogy a Törökországban az áram ára 2030-ig folyamatosan növekedni fog, és a parkolásból származó árbevétel növekedése ellenére jelentősen megugranak a töltőállomások üzemeltetési költségei is. „Bár az energia hálózat felé értékesítéséből származó nettó árbevétel csökken a hálózat felé értékesítés egyre alacsonyabb értékesítési ára miatt, a járművekből származó árbevétel háromszor magasabb” – jegyezték meg a kutatók.
A szimuláció az első forgatókönyvénél magasabb, 1 398 345 euró árbevételt mutatott, de magasabbak lettek a ráfordítások (857 881 euró) és karbantartási költségek (491 764 euró) is. A kutatók nem mutatták be az éves szintre vetített befektetési költségeket, de a nettó jelenérték 51 739 euró lett, ami azt jelenti, hogy ilyen feltételek mellett a projekt nem lenne gazdaságos.
Több változó
A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy egy sor olyan tényező befolyásolhatja a hálózathoz csatlakoztató elektromos jármű töltőállomások nyereségességét, amely a szolár+tárolás megoldással kapcsolatosak.
„A töltési technológiák fejlődésével rövidülő töltési idő, a járművel állomáshoz érkezésének és indulásának megtervezése, valamint a járműveknek versenyképes áron kifizetett viteldíj csökkentése pozitív hatást fog gyakorolni a V2G állomás iránti érdeklődésre és a rendszer nyereségességére” – vélték a kutatók, majd hozzátették, hogy a jövőbeli kutatásokban tovább fogják vizsgálni a közlekedési hálózatok és az elektromos hálózatok kapcsolatát.
Forrás: pv-magazine