Most a napenergia a „valaha volt legolcsóbb energia” – erősítette meg az IEA

A világ legjobb napenergiával működő rendszerei most „minden korábbinál olcsóbb energiát” kínálnak, olyan technológiával, ami olcsóbb, mint a legtöbb jelentős országban a széné és a gázé.

2020. október 28. szerda, forrás: mnnsz.hu

Ez áll a Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA) által kiadott „A világ energiaügyi kilátásai 2020” (World Energy Outlook 2020) jelentésben. A 464 oldalas kitekintés, amelyet ma tett közzé az IEA, vázolja a koronavírus „rendkívül viharos” hatását és a globális energia felhasználás „erősen bizonytalan” jövőjét a következő két évtizedre vonatkozóan.

Erre a bizonytalanságra utalva az erőteljes hatást gyakorló éves kitekintés idei változata négy „pályát” kínál 2040-ig, ezek mindegyike a megújulók jelentős térnyerésével számol. Az IEA fő forgatókönyve 43%-kal több napenergiából származó kimenő teljesítménnyel számol 2040-re, mint a 2018-ban várt érték; ez részben annak az új elemzésnek köszönhető, amely megmutatta, hogy a napenergia a korábbi elképzelésnél 20-50%-kal olcsóbb.

A megújulók gyorsabb terjedése és a szén „szerkezeti” hanyatlása ellenére az IEA úgy véli, hogy még korai a globális olajfelhasználás csúcsáról beszélni, kivéve, ha erőteljesebb intézkedések születnek a klíma védelmében. Hasonlóan vélekedik a gáz iránti keresletről, amely 2040-re akár 30%-kal is megugorhat, hacsak nem hoznak szakpolitikai válaszintézkedéseket a globális felmelegedés fékezésére.

Ez azt jelenti, hogy a globális szén-dioxid kibocsátások gyakorlatilag tetőztek, de még messze vannak a klíma stabilizálásához szükséges „közvetlen csúcs- és csökkenési” ponttól. Az IEA azt állítja, hogy a nettó nulla kibocsátás elérése „példátlan mértékű” erőfeszítéseket igényel a globális gazdaság valamennyi résztvevőjétől, nem csak az energia szektorétól.

Most először az IEA részletes modellezést is bemutat az 1,5 Celsius fokos pályához, amellyel 2050-re elérhető a nettó nulla szén-dioxid kibocsátás. Úgy látják, hogy az egyének magatartásának változása, például „heti 3 nap” otthonról történő munkavégzés „kulcsfontosságú” szerepet játszhat ennek az új „nettó nulla szén-dioxid kibocsátás 2050-ig eset” elérésében.

Jövőbeli forgatókönyvek

Az IEA éves „A világ energiaügyi kilátásai” (World Energy Outlook, WEO) kiadványa ősz elején jelenik meg, és a globális energiarendszer legrészletesebb és legszigorúbb vizsgálatoknak alávetett elemzései szerepelnek benne. Több száznál is több sűrűn teleírt oldalon adatpontok ezreit rajzolja fel, valamint az IEA Világ energia modelljét.

A kitekintés több különböző forgatókönyvet foglal magában, ami tükrözi számos, a globális gazdaság jövőbeli pályáját befolyásoló döntés körüli bizonytalanságot, valamint a koronavírus válságból kivezető útvonalat a „kulcsfontosságú” következő évtized folyamán. A WEO céljai közé tartozik a politikai döntéshozók tájékoztatása arról, hogyan kell módosítaniuk a terveiket, ha a fenntarthatóbb útra kívánnak lépni.

Idén kimarad a „jelenlegi szakpolitikai forgatókönyv” (current policies scenario, CPS), amely rendszerint „kiindulási alapot képvisel … olyan jövőkép felvázolásával, amelyben a meglévő szakpolitikák nem egészülnek ki újabbakkal. Ez azért van így, mert a jelenlegi körülmények között „nehezen képzelhető el ez a „szokásos ügymenet” szerinti megközelítés.

Ez a körülmény példátlan elmaradást képvisel a koronavírus járvány következményeként, amelynek mélységét és időtartamát továbbra is nagy fokú bizonytalanság övezi. A válság miatt 2020-ban az energia iránti globális igény várhatóan drámaian visszaesik, és a legnagyobb csapást a fosszilis tüzelőanyagok szenvedik el.

A fő WEO pálya ismét a „bejelentett szakpolitikai forgatókönyvek” (stated policies scenario (STEPS), korábbi nevükön NPS). Ez mutatja az állami támogatások hatását, amelyek túlmutatnak a jelenlegi szakpolitikai alapokon. Kulcsfontosságú azonban, hogy az IEA saját értékelést készít arra nézve, hogy vajon a kormányok szavahihetőek-e saját célkitűzéseik elérését tekintve.

A jelentés elmagyarázza:

„A STEPS tervezésekor a cél azon szakpolitikák részletes és pártatlan áttekintése volt, amelyek vagy már életbe léptek vagy már bejelentették ezeket az energia szektor különböző részeiben. Ez csak olyan mértékben veszi figyelembe a hosszú távra szóló energia- és klímacélokat, amennyiben ezeket konkrét szakpolitikák és intézkedések támasztják alá. Ennek során tükröt tart napjaink döntéshozóinak tervei elé, és bemutatja a következményeket, de nem folytat másodlagos találgatásokat arra nézve, hogy ezek a tervek hogyan változhatnak meg a jövőben.”

A kitekintés ezután bemutatja, hogy hogyan kellene úgy módosítani a terveket, hogy fenntarthatóbb pályára váltsanak. Azt állítja, hogy saját „fenntartható fejlődés forgatókönyve (Sustainable Development Scenario, SDS) „teljes mértékben összehangolt” a Párizsi Egyezmény célkitűzéseivel, amelyek a felmelegedést „jóval 2 Celsius fok alatt kívánják tartani…és erőfeszítéseket tesznek [ennek] 1,5 Celsius fokra történő korlátozása érdekében”. (Ez az értelmezés vitatott.)

Az SDS szerint a szén-dioxid kibocsátások 2070-re fogják elérni a nettó nulla szintet, és 50%-os esélyt jósol a felmelegedés 1,65 Celsius fokon tartásának, míg az 1,5 Celsius fok alatt maradásra csak akkor lát esélyt, ha a skálán negatív kibocsátásokat tüntetnek fel.

Az IEA korábban nem tűzött ki részletes pályát az 1,5 Celsius fok alatt maradásra 50% valószínűség mellett, a tavalyi kitekintés csak háttérelemzéssel szolgált és némi általános szöveges magyarázattal.

Idén először szerepel a WEO-ban a „nettó zéró kibocsátások 2050-ig esetének” (NZE2050) egy „részletes modellezése”. Ez bemutatja, hogy minek kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy a CO2 kibocsátások 2023-ig a 2010-es szint 45%-ára essenek vissza a nettó zéró kibocsátás 2050-re történő elérésének folyamatának állomásaként, miközben a1,5 Celsius fokos határérték elérésének valószínűsége 50%.

Az idei kitekintésben az utolsó tárgyalt pálya az „elhúzódó helyreállítás forgatókönyve (delayed recovery scenario, DRS), amely azt mutatja be, mi történne, ha a koronavírus járvány elhúzódna és a globális gazdaság visszaállása hosszadalmasabb lenne, amely dominóhatásként elérné a GDP és az energiaigény növekedését is.

Az alábbi grafikon a különböző energiaforrások használatát szemlélteti a 2030-ban (jobb oldali oszlopok) lezáruló évtizedben az egyes forgatókönyveknek megfelelően, összevetve a mai kereslettel (bal).

Bal: Globális elsődleges energia igény tüzelőanyagonként 2019-ben, tonna olaj (Mtoe) egyenértékben kifejezve. Jobb: Igények változása 2030-ra a kitekintésben tárgyalt négy pályának megfelelően. Forrás: IEA „A világ energiaügyi kilátásai 2020” (World Energy Outlook 2020).

Figyelemre méltó, hogy a megújulók (világos zölddel) teszik ki a kereslet zömét az összes forgatókönyv esetében. Ezzel szemben ahogy a globális klímavédelmi szakpolitikák célkitűzései bátrabbá válnak, a fosszilis tüzelőanyagok fokozatosan lassuló növekedése növekvő ütemű csökkenésbe fordul át, a fenti grafikonon balról jobbra haladva.

Érdekes módon vannak arra utaló jelek, hogy az IEA jobban kiemelte az SDS-t, a „jóval a 2 Celsius fok alatti” párizsi célkitűzéssel összehangolt pályát. A WEO 2020-ban gyakrabban szerepel, és a korábbi kiadásokhoz képest sokkal konzisztensebb módon az oldalakon keresztül.

Ez látszik az alábbi grafikonon, amely feltünteti a helyet, az oldal viszonylagos helyzetét, a „fenntartható fejlődés forgatókönyve” vagy az „SDS” kifejezések minden egyes előfordulását az utóbbi négy évben közzétett WEO-kban.

A „fenntartható fejlődés forgatókönyve” vagy az „SDS” kifejezések előfordulása az utolsó négy WEO jelentésben, az oldalak relatív helyzetével. Forrás: Az IEA Carbon Brief elemzése, a A világ energiaügyi kilátásai 2020 (World Energy Outlook 2020) és a korábbi kiadások. A grafikont Joe Goodman készítette a Carbon Brief elemzéshez.

A napenergia felemelkedése

Az idei évben a WEO egyik legfontosabb változását a jelentés B függelékében rejtették el, amely az IEA különböző áram előállítási technológiákra vonatkozó becsléseinek költségére készített becslését mutatja be.

A táblázatból látható, hogy a napenergiával előállított áram nagyjából 20-50%-kal olcsóbb ma, mint amennyit az IEA tavalyi kitekintésében becsült, a tartományon belül a régióktól függően változik. Hasonlóan jelentős mértékben mérséklődött a szárazföldi és part menti szélenergia becsült költsége is.

Ez a váltás a WEO csapata által végzett elemzés eredménye, amely az új termelő kapacitások építésére törekvő fejlesztőknél jelentkező átlagos „tőkeköltséget” vizsgálta. Korábban az IEA az összes technológiára vonatkozóan a 7-8% közötti tartományt jelölte meg az egyes országok fejlettségi fokának függvényében.

Az IEA most nemzetközi viszonylatban vizsgálta felül a bizonyítékokat, és azt találta, hogy a napenergiánál a tőkeköltség sokkal alacsonyabb, Európában 2,6-5,0%, az Egyesült Államokban 4,4-5,5%, míg Kínában és Indiában 8,8-10,0% között mozog, jórészt a megújuló energia beruházások kockázatainak csökkentését célzó szakpolitikák eredményeként.

Azokon a legkedvezőbb helyszíneken, ahol a legelőnyösebb támogatások is rendelkezésre állnak a finanszírozással együtt, az IEA állítása szerint a napenergia képes „kilowattóránként 20 centes áron vagy olcsóbban” előállítani elektromos áramot (MWh). Így fogalmaznak:

„Az alacsony költségű finanszírozással rendelkező projekteknél, ahol minőségi erőforrások állnak rendelkezésre, a napenergia jelenleg minden korábbinál olcsóbb erőforrás.”

Az IEA azt közölte, hogy az új, erőművi nagyságrendű napelemes projektek jelenleg Európában és az Egyesült Államokban 30-60 USD/MWh költséget jelentenek, míg Kínában és Indiában mindösszesen 20-40 USD/MWh költséget, ahol az „árbevételt támogató mechanizmusok”, például a garantált árak érvényesülnek.

Ezek a költségek „teljes mértékben alatta maradnak az új széntüzelésű erőművek LCOE [levelised costs (fajlagos költség)] költségtartományának, és „ugyanabba a tartományba esnek”, mint a Kínában és Indiában már meglévő széntüzelésű erőművek üzemeltetési költségei, foglalta összes az IEA. Ez látható az alábbi grafikonon.

Az erőművi nagyságrendű, árbevétel támogatásos szolár becsült fajlagos költsége (LCOE), a gáz- és széntüzelés fajlagos költségével összehasonlítva Forrás: IEA „A világ energiaügyi kilátásai 2020” (World Energy Outlook 2020).

A szárazföldi és part menti szélenergia esetében feltételezik az alacsony költségű finanszírozás hozzáférhetőségét. Ennek köszönhető az ezekre a technológiákra a legújabb WEO jelentésben szereplő sokkal alacsonyabb költségbecslés, mivel a tőkeköltség több mint a felét teszi ki az új megújuló fejlesztések költségeinek.

Amikor ezeket ötvözik a kormányzati politika elmúlt pár évben bekövetkezett változásaival, akkor ennek az alacsonyabb költségei azt jelentik, hogy az IEA ismét növelte a megújulókra vonatkozó következő 20 évre szóló előrejelzését.

Ezt mutatja be az alábbi grafikon, ahol a nem vízalapú megújuló energiával előállított elektromos áram mennyisége a jelenlegi 2 873TWh-ról indulva 2040-re már eléri a 12 872 terrawattórát (TWh) a STEPS forgatókönyvnek megfelelően. Ez a múlt évihez képest mintegy 8%-kal magasabb becslés, és 22%-kal haladja meg a 2018-ban becsült adatot.

Globális elektromos áram termelés tüzelőanyagonként, terrawattórában. A múltbéli adatokat és a WEO 2020-ból származó STEPS adatokat folytonos vonalakkal, míg a WEO 2019 adatai szaggatott szaggatott, és a WEO 2018 adatait pontozott vonalakkal jelölték. Forrás: Az IEA Carbon Brief elemzése, a A világ energiaügyi kilátásai 2020 (World Energy Outlook 2020) és a korábbi kiadások. Carbon Brief grafikon Highcharts alkalmazással.

Ennek fő előidézője a napenergia, a 2018-as WEO adathoz képest 43%-os emelkedéssel 2040-re. Ezzel pont ellentétesen a szén felhasználásával előállított elektromos áram most „szerkezetileg” alacsonyabb a korábban vártnál, 2040-re várt kimenő teljesítménye 14%-kal marad el a tavalyi értéktől. A tüzelőanyag soha nem tér vissza a koronavírus járvány miatt 2020-ra becsült 8%-os esésről – jelezte az IEA.

Figyelemre méltó az a tény is, hogy 2040-re a gázalapú termelésnél is 6%-kal alacsonyabb előrejelzés szerepel, ez részben szintén a járványnak tulajdonítható, valamint az általa a gazdaság és az energia iránti igény növekedésére gyakorolt hatásnak.

Összességében a megújulók – az új királlyal, a napenergiával az élen – lefedik a STEPS szerinti energia kereslet túlnyomó többségét, amely 2030-ra 80%-os emelkedést idéz elő.

Ez azt jelenti, hogy már 2025-re átveszik a világ addigi legfontosabb erőforrásának, a szénnek a szerepét, amellyel lehagyják az ügynökség által egy évvel ezelőtt készített „gyorsított eset” opciót is.

A különböző megújuló erőforrások emelkedése azt jelenti, hogy egyre nő az igény az elektromos hálózat rugalmassága iránt – jegyzi meg az IEA. „A nagy teljesítményű hálózatok, az elsőbbségi igénybevételi mechanizmussal ellátott erőművek, a tárolási technológiák és a kereslet oldalt érintő válaszintézkedések mind létfontosságú szerepet játszanak ebben” – foglalták össze.

Felülvizsgált kilátások

Az IEA úgy látja, hogy az alacsonyabb költségeknek és a szolár eszközöknek az idei évben tapasztalt gyorsabb terjedésének köszönhetően 2020 után minden évben újabb rekordok megdőlésére kell számítani az új szolár kapacitások bővülése terén.

Ez ellentétes a korábbi években a szolárra vonatkozóan előre vetített STEPS pályákkal, amelyeknél a globális kapacitás bővítések minden évben stagnáltak, figyelmen kívül hagyva a termelésből kivontakat.

Most a szolár növekedése egyenletes a STEPS forgatókönyvben, ahogy ez az alábbi ábrán is látható (folytonos fekete vonal). Ez még egyértelműbb, ha figyelembe veszik az olyan új kapacitások hozzáadását, amelyek az elöregedett napelemek kiváltását szolgálják (bruttó, szaggatott vonal). Az SDS és az NZE2050 szerint a növekedésnek még ennél is gyorsabbnak kell lennie.

A világ szolár kapacitásainak éves bővülése, gigawattban. A múltbéli adatokat piros színnel, míg a WEO egymást követő kiadásaiban szereplő előrejelzéseket a kék különböző árnyalataival jelölték. A 2020-as WEO STEPS forgatókönyvét fekete szín jelzi. A szaggatott vonal a bruttó bővítést jelzi, vagyis figyelembe veszi a régebbi kapacitások lecserélését a feltételezett 25 éves élettartamuk leteltét követően. Forrás: Az IEA Carbon Brief elemzése, a A világ energiaügyi kilátásai 2020 (World Energy Outlook 2020) és a korábbi kiadások. Carbon Brief grafikon Highcharts alkalmazással.

A szolár javított kilátásainak története – amely a frissített feltételezéseknek és a javuló szakpolitikai háttérnek köszönhető – pontosan ellentétes a szénről kirajzolódó képpel.

A WEO egymást követő kiadásai felülvizsgálták a legtöbb szennyezést előidéző fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó előrejelzéseit, és az idei évben különösen drámai változásokat tapasztaltak, részen a koronavírus utáni széntől való „szerkezeti eltolódásnak” köszönhetően.

Az IEA még marginális növekedésre számít a szén esetében a következő pár évben, de utána hanyatlásnak fog indulni, ez látható az alábbi ábrán (piros vonal). Mindazonáltal ez a röppálya nélkülözi azokat a visszaeséseket, amelyek az SDS-nek, a „jóval a 2 Celsius fok alatti” párizsi célkitűzéssel összehangolt pályának felel meg.

A múltban mért, szén iránti globális igény (fekete vonal, millió tonna olaj egyenértékben) és az IEA’s korábbi kiemelt forgatókönyvei a jövőbeli növekedésre vonatkozóan (a kék árnyalatai). Az idei STEPS forgatókönyv pirossal, az SDS pedig sárgával. Az IEA Carbon Brief elemzése, a A világ energiaügyi kilátásai 2020 (World Energy Outlook 2020) és a korábbi kiadások. Carbon Brief grafikon Highcharts alkalmazással.

Az idei évben különösen drasztikus változásokat hoztak Indiában, ahol a szén elektromos áram előállítására történő előállítása sokkal lassabban halad, mint ahogy azt várták az elmúlt évben.

Az IEA STEPS forgatókönyvében az áll, hogy a széntüzelésű kapacitások mindössze 25 gigawattal (GW) bővülnek 2040-ig, ami 86%-kal marad el a WEO által 2019-ben becsült értéktől. Tehát ez azt jelenti, hogy a 2019-ben mért 235GW megduplázódása helyett India széntüzelésű flottája a következő két évtizedben alig fog növekedni.

Hasonlóan a széntüzeléssel előállított elektromos áram mennyisége Indiában most várhatóan 80%-kal lesz lassabb, mint amire tavaly számítottak, ezt támasztják alá az IEA adatai.

Az IEA a régi széntüzelésű kapacitások folytatódó, gyors kivezetésére számít az Egyesült Államokban és Európában, ami 197 GW kapacitásnál (a jelenlegi flotta 74%-ánál), illetve 129 GW (88%) szintnél fog lezárulni 2040-ben.

Mindent összevetve és a Dél-Kelet Ázsiában zajló gyors bővülés ellenére ez azt jelenti, hogy a kitekintés – most először – számít a széntüzelésű flotta zsugorodására 2040-ig.

Energia körkép

A megújuló energia gyors terjedését és a szén szerkezeti hanyatlását együttesen figyelembe véve az előrejelzés szerint van esély a szén-dioxid kibocsátás leszorítására. De az olaj iránti stagnáló és a gáz iránti növekvő kereslet azt jelenti, hogy a CO2 görbe csak ellaposodik, nem pedig gyors visszaesést mutat, ami szükséges lenne a globális klímavédelmi célok eléréséhez.

Ezeket a versengő trendeket mutatja be a lenti ábra, amely folytonos vonallal jelzi a tüzelőanyagok iránti elsődleges keresletet az IEA STEPS modellje szerint. Összességében a megújulók fogják fedezni a 2040-ig bekövetkező kereslet növekedés három-ötödét, miközben az összesen belül további két-ötödöt tesznek ki. Az olaj és a nukleáris tüzelés kisebb növekedései képesek ellensúlyozni a szénalapú energia használatának visszaszorulását.

Elsődleges energia kereslet globális szinten, millió tonna olaj egyenértékben, 1990 és 2040 között. A jövőbeli kereslet alapja a STEPS alapján (folytonos vonalak) és az SDS alapján (szaggatott). Az egyéb megújulók közé tartoznak a napenergia, a szélenergia, a geotermikus és a tengerből nyerhető energia. Forrás: IEA „A világ energiaügyi kilátásai 2020” (World Energy Outlook 2020). Carbon Brief grafikon Highcharts alkalmazással.

A fenti grafikonon szaggatott vonalak mutatják a drámai mértékben eltérő pályákat, amelyeket az IEA SDS forgatókönyve szerint kellene követni, ez nagyjából megegyezik a jóval 2 Celsius fok alatti opcióval.

Bár 2040-ben még mindig az olaj és a gáz lesz az első és a második legfontosabb elsődleges energiaforrás, az összes fosszilis tüzelőanyag használatában visszaesés lesz megfigyelhető. A szén két harmadával, az olaj a harmadával, míg a gáz 12%-kal esik vissza a 2019-es szinthez képest.

Eközben a többi megújuló – főként a szél- és a napenergia – feljönne a harmadik helyre, ez azt jelentené, hogy két évtized alatt a hétszeresére növekedett (+662%). Az SDS kisebb, de azért jelentős növekedés vetít előre a vízenergia (+55%), a nukleáris energia (+55%) és a bioenergia (+24%) esetében is.

Együttesen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások 2040-ben 44%-át fogják kitenni a globális energiafóliónak, ami a 2019-hez képest 19%-os növekedés. A szén 10%-ra fog visszaesni, amely az IEA szerint a legalacsonyabb az ipari forradalom időszaka óta.

Azonban a gyors ütemű változások ellenére a világ nem fogja elérni a nettó nulla szén-dioxid kibocsátást egészen 2070-ig, ez pedig két évtizeddel tovább tart, mint az 1,5 Celsius fok alatt maradáshoz szükséges 2050-es határidő.

Mindezt annak ellenére, hogy az SDS magában foglalja a nettó zéró kibocsátásra vonatkozó célkitűzések „teljes megvalósítását” az Egyesült Királyságban az Európai Unióban és Kínában is.

(Ezek a célkitűzések csak részlegesen valósulnának meg a STEPS forgatókönyvben, a célok kitűzése érdekében bevezetett szakpolitikák hitelességére vonatkozó IEA értékelés alapján. Például a jelentés B.4 táblázata azt jelzi, hogy a STEPS szerint csak „némi megvalósítás” várható az Egyesült Királyság jogilag kötelező érvényű célkitűzése vonatkozásában, ami az üvegházhatást előidéző gázok nettó zéró kibocsátásának 2050-ig történő eléréséhez szükséges.)

Nettó zéró számok

Az NZE2050 „esetet”, amely az 1,5 Celsius fokos pályát írja le, idén először tették közzé, mert a WEO csapat abban egyetértett, hogy „itt volt az ideje a nettó nulla kibocsátásra vonatkozó elemzésünk elmélyítésének és kibővítésének” – ez áll az IEA igazgatója, Fatih Birol által írt előszóban.

Az elmúlt 18 hónapban a jelentős gazdaságok jelentettek be nettó nulla kibocsátási célkitűzéseketvagy ezzel kapcsolatos törvényt, többek között az Egyesült Királyság és az Európai Unió. Legutóbb Kína jelentette be a szándékát arra vonatkozóan, hogy 2060-ig eléri a „szén-dioxid semlegességet”. [A Carbon Brief számára készülő következő elemzés feltárja a céllal kapcsolatos következményeket.]

A legutóbbi négy WEO Carbon Brief által készített elemzése azt mutatja, hogy ezek a fejlemények – az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (Intergovernmental Panel on Climate Change IPCC) soron kívüli, a 1,5 Celsius fokkal kapcsolatos jelentésének 2018-ban történt közzétételével együtt – jelentős mértékű fellendülést hoztak a ezeknek a témaköröknek a WEO-k keretében történő tárgyalását illetően.

Míg a 2017-es WEO 2017 100 oldalon belül egynél is kevesebbszer tett említést a „1,5 Celsius fokról”, 2019-ben ez ötre , majd 2020-ben nyolc alkalomra nőtt. A „nettó zéró” használata a 2017-es és 20108-as 100 oldalankénti egyszeri említésről hatra emelkedett 2019-ben és az idei évben már 38-szor szerepelt 100 oldalon belül.

Azonban az NZE2050 eset nem a teljes WEO forgatókönyvet képviseli, és így nem gyűjthető be róla ugyanaz a teljes adatsor, mint a STEPS és az SDS esetében, ami megnehezíti ennek a pályának a felfedezését.

Ez „furcsának” tűnik – mondta Dr Joeri Rogelj, aki klímaváltozással és környezettel foglalkozó előadó a londoni Imperial College Grantham Intézetében valamint az IPCC 1,5 fokos jelentés kordinátora és vezető szerzője.

Az IEA már most is hosszadalmas függelékeket tesz közzé, benne részletes adatokkal a különböző energiaforrások pályáira és az egyes szektorok szén-dioxid kibocsátására vonatkozóan, a világ egy sor jelentős gazdaságára vetítve, mindegyik kiemelt forgatókönyvének megfelelően levezetve. (Idén ezek a STEPS és az SDS.)

Rogelj, aki tavaly csatlakozott azokhoz a tudósokhoz és nonprofit szervezetekhez, amelyek arra szólítja fel az IEA-t, hogy tegye közzé a teljes 1,5 Celsius fokos forgatókönyvet, elmondta a Carbon Brief-nek, hogy „az NZE2050 esetet alátámasztó összes adatot elérhetővé kellene tenni ugyanolyan részletességgel, mint a többi WEO forgatókönyvet”.

A Carbon Brief kérte az IEA-tól ezeket az adatokat, és frissíteni fogja ezt a cikket, ha további részletek kerülnek napvilágra. Rogelj hozzátette:

„A legfontosabb kérdés természetesen az, hogy a NZE2050 milyen módon tervezi elérni 2050-ig a nettó zéró szén-dioxid kibocsátás elérését. Különös érdeklődésre tart számot az, hogy mennyi és milyen típusú CO2 eltávolítását [negatív kibocsátás] kíván alkalmazni a forgatókönyv, és ezt hogyan akarja elérni a fenntartható fejlődés biztosításával egyidejűleg.”

A WEO egy teljes fejezetet szentel az NZE2050-nek, külön hangsúlyt helyezve a következő évtized során, 2030 előtt szükséges változásokra.

(Ezt az IPCC soron kívüli jelentésében rögzített pályával is összeveti, megállapítja, hogy az NZE2050 eset olyan CO2 kibocsátási pályagörbével rendelkezik, amely összevethető a „P2” forgatókönyvvel, amely 1,5 Celsius fok alatt marad „túllépés nélkül vagy minimális túllépéssel” és viszonylag „korlátozottan” használ szénmegkötéses bioenergia és tárolás (Bioenergy with Carbon Capture and Storage, BECCS elemeket.)

Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy a CO2 kibocsátások hatékonyan teszik egyenletessé a görbét 2030-ra a STEPS szerint, egy kicsivel a 2019-es szint alatt, míg az NZE2050 eset több mint 40%-os visszaesést mutat, a 2020-ban mért 34 milliárd tonnáról (GtCO2) 2030-ra mindössze 20 Gt CO2 szintre.

Energiából és ipari folyamatokból származó globális CO2 kibocsátások 2015-2030 között, milliárd tonna CO2 (Gt CO2) egységben a STEPS, az SDS és a NZE2050 alapján. A színezett ékek mutatják azokat a további megtakarításokhoz való hozzájárulásokat, amelyek szükségesek az SDS és az NZE2050 esetén. Forrás: IEA „A világ energiaügyi kilátásai 2020” (World Energy Outlook 2020).

A szükséges megtakarítások legnagyobb hányadával az energia szektor fog hozzájárulni a következő évtized során (narancssárga ék alakú területek a grafikonon, fent). Ugyanakkor fontos az energia végfelhasználó hozzájárulása (sárga), például a szállítás és az ipar esetén, valamint az egyén magatartásának változtatása (kék), amellyel a következő részben foglalkozunk részletesebben.

Az IEA szerint ez a három ék nagyjából egyenlő arányban fog hozzájárulni az ahhoz szükséges további 6,4 Gt CO2 megtakarításhoz, amely szükséges az SDS-től az NZE2050 forgatókönyvhöz eléréshez még 2030 előtt.

Az NZE2050 forgatókönyv esetén a jelenlegi 40% helyett 75%-ban alacsony szén-dioxid kibocsátású forrásokból fogják fedezni az elektromos áram iránti keresletet. A 2020-as évek közepére a szolár kapacitás éves bővülése körülbelül 300 gigawattot (GW) fog kitenni, 2030-ra pedig már csaknem 500 gigawattot, szemben a jelenlegi 100 gigawatt körüli növekedéssel.

A széntüzelésű erőművekből származó kibocsátások mértéke 75%-kal fog csökkenni 2019 és 2030 között. Ez azt jelenti, hogy a legkevésbé hatékony, „szubkritikus” szénerőművek teljesen kivezetésre kerülnek, de a „szuperkritikus” erőművek többségét is be fogják zárni. A WEO szerint ez a visszaesés Dél-Kelet-Ázsiában fog bekövetkezni, amely a globális szénkapacitások két harmadáért felelős.

Bár a nukleáris energia kis részarányban hozzájárulhat a nulla-széndioxid előállítás 2030-ig történő eléréséhez az NZE2050 szerint, az IEA megjegyzi, hogy a „nagyüzemi nukleáris létesítmények hosszú átfutási ideje” korlátozza a technológia potenciáljának gyorsabb kibontakoztatását ebben az évtizedben.

Az ipar kapcsán a CO2 kibocsátások körülbelül negyedével esnek vissza, a villamosítás és az energiahatékonyság fogja áthidalni az erőfeszítés legnagyobb részét. Ennek az évtizednek minden hónapjában csak az ún. „fejlett gazdaságokban” több mint 2 millió otthonban fognak utólagos energiahatékonysággal kapcsolatos munkálatokat végezni.

A szállítási ágazatban a CO2 kibocsátások ötödével fognak mérséklődni, ebbe még nem számították bele az alábbiakban taglalt magatartásbeli változtatásokat. 2030-Ra az új gépkocsik több mint fele elektromos jármű lesz, ez az arány 2019-ben csupán 2,5% volt. Magatartásbeli változtatások Idén először a kitekintésben szerepelnek az egyedi magatartások módosításának a szén-dioxid kibocsátások csökkentésére gyakorolt lehetséges hatásai. (Ez még a legegyszerűbb szinten is világosan látszik, mivel a „magatartás” szót 112 alkalommal említik, míg 2019-ben csak 12-szer. A jelentés szerint magatartásbeli változások, például a repülőjáratok használatának visszaszorítása és a légkondicionáló lecsavarása létfontosságú szerepet játszik a nettó nulla kibocsátás elérésében. Bár az SDS az emberek életstílusának enyhe változtatására, például a tömegközlekedés fokozott használatára szólít fel, ezek a választási lehetőségek akár 9%-os eltérést is előidézhetnek a forgatókönyv és a STEPS között. Összehasonlításképpen az NZE2050-ben ezek a változások csaknem a harmadát teszik ki 2030-ban az SDS-el összefüggő szén-dioxid csökkentéseknek. A jelentés részletes elemzést közöl az egyes lépések globális átvételéből származó becsült kibocsátási megtakarításokról, ideértve a globális átállást a ruhák szárítókötélen szárítására, az alacsonyabb sebességhatárokra és az otthoni munkavégzésre. A szerzők becslése szerint ezeknek a változtatásoknak 60%-ára lehet ráhatása a kormánynak, hivatkoznak a széles körben elterjedt törvényre, amellyel a gépkocsik használatát szabályozzák, valamint a Japán által tett erőfeszítésekre, amelyeket a légkondicionálók otthoni és munkahelyi korlátozása érdekében tesznek. Ahogy ezt az alábbi grafikon is mutatja, az emberek utazási módra vonatkozó döntései gyakorolják a kibocsátási megtakarításokra a legnagyobb hatást. 2030-ban a közúti szállítás (kék oszlopok) teszi ki a megtakarítás több mint a felét, míg a repülőjáratok számának jelentős csökkenése egy negyedét (sárga). A magatartásformák három kulcsfontosságú szektorban történő változása az éves szén-dioxid kibocsátásra az NZE2050 forgatókönyv szerint. Forrás: IEA „A világ energiaügyi kilátásai 2020” (World Energy Outlook 2020). A szén-dioxid kibocsátásnak körülbelül 7%-a 3 kilométernél rövidebb gépkocsival megtett utazásokból származik, amelyek „kerékpárral 10 percnél rövidebb idő alatt megtehetők lettek volna” – jelezték a szerzők. Az NZE2050 forgatókönyv szerint az összes ilyen utazást gyaloglással vagy kerékpározással helyettesítik. A jelentésben bemutatott becslés szerint a magatartások változása körülbelül 60%-kal csökkentheti a repülésből származó kibocsátást 2030-ig. Ezek jelentős változásokat foglalnak magukban, például az egy óránál rövidebb járatok megszüntetését, valamint a hosszú távú és az üzleti járatok számának három negyeddel történő csökkentését. A repülés más okból várható növekedése miatt 2030-ban a teljes repüléssel kapcsolatos tevékenység továbbra is a 2017-es szint körül fog mozogni ennek a forgatókönyvnek megfelelően. A többi megtakarítás az otthonokban felhasznált energia felhasználásának korlátozására vonatkozó döntésekből jön, például hogy kapcsolják le mind a fűtési, mind a légkondicionálási rendszereket. Az otthoni munkavégzésben rejlik potenciál a kibocsátások összességének csökkentésére vonatkozóan, mivel az ingázásból eredő kibocsátások több mint háromszorosát teszik ki a lakóépületek kibocsátásánál jelentkező növekedésnek. Kapja meg Ön is ingyenes Napi összefoglalónkat ,hogy értesüljön az elmúlt 24 óra klímával és energiával kapcsolatban megjelent híradásait, vagy Heti összefoglalónkat az elmúlt hét nap eseményeinek összefoglalásaként. Csak adja meg az alábbiak szerint e-mail címét A jelentés úgy becsüli, hogy amennyiben a globális munkaerőpiac 20%-a hetente csak egy napot otthonról dolgozna, 2030-ban globális szinten ez körülbelül 18 millió tonna CO2 (MtCO2) megtakarítást jelentene, az alábbiakban bemutatottak szerint. Az NZE2050 forgatókönyv ténylegesen azt feltételezi, hogy a munkaképes korúak közül mindenki hetente három napot otthonról dolgozik, ami viszonylag szerény, 55 tonna CO2 megtakarítást eredményezne. Az NZE2050-en belül az energiafólió szélesebb kört érintő változása miatt a szélesebb körben elterjedő otthoni munkavégzés kibocsátásra gyakorolt hatása kicsi, ha a jelenlegi helyzethez viszonyítjuk, amelyet a bal oldali oszlop szemléltet, vagy a STEPS szerinti 2030-as változatban, amely a középső oszlopban látható. Az éves globális energiafogyasztás változása (bal y-tengely) és a CO2 kibocsátások (jobb y-tengely), ha a népesség 20%-a hetente egy napot otthonról dolgozna, a három különböző forgatókönyv szerint. A szállításból eredő megtakarítások (piros és világoskék) növekedése meghaladja a háztartások otthoni munkavégzésből fakadó kibocsátásának növekedését (lila, sötétkék és szürke) Forrás: IEA. Bár a jelentés az energiarendszeren belül a szén-dioxid kibocsátásokra összpontosít, de megemlíti a metán és a dinitrogén-oxid magas szintjét is, amelyek a globális mezőgazdaságból, és különösen az állattartásból származnak. Szerepel benne, hogy ha nem történik elmozdulás a vegetáriánus étrend felé, akkor „rendkívül nehézkes lesz a kibocsátások csökkentését gyorsan elérni”. A szerzők elismerik, hogy a magatartások javasolt változtatásának univerzális átvétele valószínűtlen, de azt sugallják, hogy léteznek „alternatív módok”, amelyekkel kombinálva az ilyen változások hasonló eredményt hozhatnak. Például elképzelhető, hogy bizonyos régiók nem vezetnek be keményebb sebességkorlátozásokat, mások dönthetnek úgy, hogy a jelentésben javasolt szintnél 7 km/órával nagyobb mértékben csökkentik a sebességkorlátozásokat. Forrás: carbonbrief.org