A tetőn észak felé tájolt napelem panelek ritkán jelentik a legjobb megoldást a fogyasztóknak – vagy a hálózatnak

Egy a Dél-Ausztráliai Egyetem által készített tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a tetőn elhelyezett napelem panelek az országban szokásos északi irányba tájolása megrövidítheti a napelemes háztartásokat – és fokozza az ún. „kacsa alakú görbe” problémát, amely Ausztrália egyre inkább telítődő hálózatainál jelentkezik.

2020. augusztus 16. vasárnap, forrás: mnnsz.hu

A tanulmányban, amely az UniSA napenergiával foglalkozó kutatója, Kirrilie Rowe és Peter Pudney egyetemi docens nevéhez fűződik, kiszámították az optimális saját fogyasztáshoz szükséges panel orientációkat egy Ausztráliában található 29 egyéni lakórészből álló közösség számára, és egy 42 apartmanból álló lakóépület esetében is.

Arra jöttek rá, hogy amikor szolár saját fogyasztásról van szó, akkor a panelek optimális elhelyezése ritkán irányul az egyenlítő felé.

A tanulmány azt állapította meg, hogy mindkét esetben – mind az egyedi lakóépületek, mind az apartman épület esetében – amennyiben a panelek területe kicsi volt, emiatt a háztartás nem exportálhatott a hálózatba, akkor továbbra is az északi tájolás maradt a legkedvezőbb opció.

De ahogy nőtt a tetőn elhelyezett napelemes rendszerek mérete, kedvezőbbé vált a panelek észak-nyugati irányban történő elhelyezése, hogy felvegyék a délutáni terhelést; ha pedig még tovább nőtt a panel számára rendelkezésre álló terület, akkor észak-keleti és nyugati irányba érdemes ezeket tájolni.

„A napelem ágazat előtt álló igazi kihívást most a termelés és a saját fogyasztás közötti egyensúly megteremtése jelenti a saját fogyasztás maximalizálásával a napelem panelek tulajdonosára vonatkozóan” – foglalta össze Rowe a UniSA hétfői számában.

„A lakóépületekre rendszerint az egyenlítő irányába szerelik fel a napelem paneleket a begyűjtött energia mennyiségének maximalizálása érdekében, azonban az egyenlítő felé tájolt panelek esetében az energiatermelés csúcspontja nagyjából a nap közepére, míg a lakóépületek csúcsfogyasztása a reggeli és a délutáni időszakra esik.

„Amennyiben a paneleket különböző irányba tájoljuk, nem csak az egyenlítő felé, akkor minimálisra tudjuk csökkenteni a terhelési és a termelési csúcs közötti hiányt.

„Ez kedvező a végfelhasználó számára, mivel csökkenti az importálandó energia mennyiségét, és azzal fokozza a hálózat stabilitását, hogy mérsékli az ingadozásokat a csúcsterhelésű és az alacsony terhelésű időszakok között.”

Rowe szerint ez a megközelítés, amely a tetőn elhelyezett szolár eszközöknél a saját fogyasztásra helyezi a hangsúlyt, rendkívül értékessé válhat már rövid távon is, mivel nő a megosztott szolár rendszerek felvétele, és a napelemes akkumulátorok költsége továbbra is kizáró okot jelent.

Az Egyetem azt közölte, hogy egyszerű megközelítést kínál a saját fogyasztás részarányának növelésére az új napelemes rendszerek telepítési költségeinek növelése nélkül, ami esetleg felhasználható a már meglévő rendszerek újbóli modellezésére is.

„Azok az adatok, amelyek az áramhiányos időszakok minimálisra csökkentése érdekében a napelem panelek tájolásának mikéntjét teszik lehetővé, rendkívül fontosak a házfejlesztéssel foglalkozó csoportok számára és már fel is használták ezeket egy 24 lakóegységből álló nyugdíjasok számára épült falu megújuló energiarendszerének megtervezéséhez” – mondta Rowe. „A jövőben azon fogunk dolgozni, hogy a modellbe beépítsük az energiatárolást is”.

Forrás: onesteooffthegrid.com