A tetőn termelt napenergia kilowattóránként 24 dollárcentet ér Michigan területén, amelyet a Consumers Energy nevű vállalat lát el árammal; ez sokkal magasabb, mint az a 14 és 17cent/kWp, amelyet a közmű társaság ügyfelei a nettó elszámolásos rendszerben jelenleg kapnak az általuk a hálózatba táplált elektromos áramért.
A Solar Energy Industries társaság díjak megállapításáért felelős igazgatója, Kevin Lucas mutatta be ezt a megállapításukat egy nyilvános bejelentés keretében, egy fogyasztói energia díjra vonatkozó eseten keresztül.
Lucas arra a következtetésre jutott, hogy a tetőn megtermelt napenergia „kiáramló energia” és „sokkal értékesebb az átlagos energiánál”, továbbá hogy a szolár eszközökkel rendelkező lakossági ügyfelek kiszolgálása sokkal kevesebb költséggel jár, mint a többi lakossági ügyfélé.
A tetőn elhelyezett szolár eszközök esetében kulcsfontosságú tényező – jegyezte meg Lucas – , hogy a tetőn napelemekkel rendelkező ügyfelek igénye „sokkal alacsonyabb” a csúcsidőszakban, mint a más hasonló, de napelemmel nem rendelkező ügyfeleké. Ez azt jelenti, hogy a tetőn napelemet elhelyező ügyfelek enyhítik a rendszert csúcsterhelése idején jelentkező keresletet, így csökkentik a költséges termelési és infrastrukturális kapacitások iránti igényt.
A tetőre telepített napelemek tulajdonosai az általuk megtermel energia jelentős részét a közművek számára kritikus órákban, hétköznap délutánonként 14 és 18 óra között táplálják be a hálózatba – tanúsította Lucas. Megjegyezte, hogy a közműcég „kritikus csúcsárazást” kínál a lakossági ügyfeleknek, amelyet arra találtak ki, hogy csökkentse a délután jelentkező keresletet olyan napokon, amelyeket a közmű csak CCP esemény névvel illet – amikor az e díjszabás alá eső ügyfelek a délután felhasznált áramért kilowattóránként 95 centet kötelesek fizetni.
Lucas azt javasolta, hogy a Michigan-t törvényhozók olyan lakossági tarifákat alakítsanak ki, amelyek megosztanák a tetőn elhelyezett napelemekből eredő megtakarításokat, hogy azokból részesedjenek a tetőre telepített napelemek tulajdonosai. Azt javasolta, hogy a megtakarítások 25%-át allokálják a szolár eszközök tulajdonosaira, ezzel ösztönözve a további napelem telepítéseket, és 75%-át a többi lakossági ügyfélnek, és így csökkennének a lakossági tarifák.
Lucas megkérdőjelezett több, az ún. Brattle-tanulmányban felhasznált megközelítést, amelyet a közműcég arra használt fel, hogy alátámassza a napelemmel rendelkező lakossági ügyfelek kiszolgálásának költségeit. Azt a tanulságot vonta le, hogy az állami szabályozóknak „figyelmen kívül kéne hagyniuk a Brattle-tanulmányt, amelyre a közműcég hivatkozik. Lucas bírálta a közmű cég által végzett elemzést, és bemutatta saját, 68 oldalban megfogalmazott elemzését.
A szolár értéke
Több szervezet közösen nyújtotta be Lucas és más szakértők álláspontját, egyúttal javasolták, hogy Michigan törvényhozói „kezdeményezzenek az egész államot átfogó tanulmányt a szolár értékének megállapítására” – foglalt állást a Vote Solar középnyugati területek szabályozásáért felelős igazgatója, William Kenworthy.
Dr. Gabriel Chan, a Minnesotai Egyetem professzora, aki személyesen tett tanúbizonyságot, arra utalt, hogy Minnesota megközelítése a napenergia értékelésénél hasznos modellként szolgálhat.
Az álláspontjukat közösen benyújtók között szerepelt az Environmental Law & Policy Center saját és az Ecology Center képviseletében, a Great Lakes Renewable Energy Térsaság, a SEIA, és a Vote Solar.
Forrás: pv-magazine